2018. szeptember 20., csütörtök

Kauzalitás: 8. fejezet


– El kéne döntenünk, merre megyünk – vetette fel Seth, ahogy pihenőt tartottak egy szikla aprócska árnyékában. Ez is maga volt az áldás a sivatagban. A Nap magasan járt az égen, és kegyetlenül égette őket minden sugarával, Seth pedig ezredjére is megbánta, hogy nem választotta ki körültekintőbben az öltözetét.

Melegre készült, de nem erre a pokoli hőségre. Térdig érő lenge nadrágot és rövidujjú pólót vett, amiben az éjjel fázott, addigra viszont a testéhez tapasztotta az izzadtság. Ráadásul minden porcikája, amit nem takart a ruha, a lábszára, a karjai, vörösre égtek már fél napi barangolás után. De még mindig jobban járt, mint a falatnyi ruhákban maradt Samantha, vagy Vanessa, akinek csinos szandáljába folyton beszökött a forró homok, és a lába már tele volt vörös pöttyökkel tőle. Mégsem panaszkodott egyikük sem, és Seth is megfogadta, hogy nem ő lesz az, aki elindítja a panaszáradatot.

2018. szeptember 15., szombat

Selyemfiú: képmustra

Azt kell mondanom, hogy nagyon szerencsés ember vagyok. Egyre többen mondják, hogy ha valaki blogon publikál, akkor is, ha történetesen írónak tartja magát, használja ki a felület adotta lehetőségeket, és próbáljon minél jobb sablont, képi anyagot találni vagy készíteni a regényeihez. Általában az a zseniális haditechnikám, hogy innen-onnan összelopkodok hangulatban ide passzoló dolgokat, de az utóbbi időben több helyről is kisegítettek kifejezetten ehhez a történethez készült képekkel, amiért örökké hálás leszek, az íráshoz is hatalmas löketet adtak :)

Úgyhogy ma egy kicsit rendhagyó bejegyzést hoztam, mivel most képeket fogunk nézegetni, megmutatom, hogyan alakult a Selyemfiú borítója a kezdetek óta. És erre még apropóm is van, mivel ezen a gyönyörű napon épp egy éve, hogy elkezdtem pötyögni a történetet! Úgyhogy kövessük végig az utóbbi egy évet borítók képében.

2018. szeptember 7., péntek

Füstfelleg: 5. fejezet



Veréb arra riad fel, hogy Boti pityereg. Kihagy a szíve egy ütemet, mire rájön, hogy még mindig a tévé előtt ülnek. Boti pedig mindig megsiratja a filmek végét, ha boldog, akkor azért, ha szomorú, akkor pedig azért. Veréb sosem látta sírni Botit, kizárólag filmnézéskor, a fiú csak így tudta kiadni a fáradt gőzt.

Veréb a fejével Boti ölében hever az öreg kanapén. Felnyúl, és gyengéden letörli a fiú arcát csíkozó könnyeket.

2018. szeptember 2., vasárnap

Kauzalitás: 7. fejezet


Oliver fejében összemosódtak a dolgok. A hangoknak színe volt, illatok csapódtak le a nyelvén, benyomások a bőrét csiklandozták, az egész olyan volt, mint egy kusza látomás.

Egyedül a fájdalom volt nagyon is valóságos.

2018. augusztus 25., szombat

Adj kóstolót! - kihívás

Igen, ismét itt vagyok, és mivel az írók hét fő bűne kihívást nagyon szerettétek, és ahogy láttam, rengeteg emberhez el is jutott, így most nyár végén igyekeztem ismét egy új kihívást hozni a kedves írópajtásoknak :) A fő bűnökből látni lehetett, hogy egy író sem tökéletes, és még aki jól vagy jobban is csinálja a betűvetést, az sem egy misztikus, tökéletes lény, és ugyanúgy vannak hibái, mint bárki másnak. A kóstoló inkább arról szólna, hogy egy kis kedvet csináljunk a blogolvasóknak a történetünk olvasásához. Szóval csapjunk a lecsóba, és kóstolgassunk kicsit!

Javallatok:

Előételként köszönd meg a kihívást annak, akitől kaptad! (Szóval csak az alapvető illem, remélem, ezt amúgy is mindenki magától megcsinálná)

Főételként kérdéseket szolgálunk fel, amikre a történetetek egy kiragadott részletével kell válaszolnotok! A részletek ne legyenek túl hosszúak, hiszen csak kóstolókról van szó, akinek ennyi alapján megtetszik a történet, az reméljük, úgyis el fogja olvasni ;)

Ennyi nyálcsorgató fogás után pedig mi mást lehetne a desszertként felszolgálni, mint hogy másoktól is kérünk kóstolót? Hívjatok ki ti is annyi írópalántát, amennyivel degeszre tömhetitek magatokat!

eatbook